Második nap

  Kölcsey Ferenc szülőházához látogattunk Sződemeteren. A ház ma a görögkatolikus egyház tulajdonában van. A közelében létrehoztak egy emlékparkot. Ott volt egy templom, ahol Kölcseyt keresztelték, és volt egy kis házikó amit paplaknak neveztek, de most emlékházként fog működni. A földszintjén galéria, kiállítóterem, az emeleten fogadó, szálloda, valamint az alagsorban étkező, konyha fog működni. Az idegenvezetés végeztével közösen elénekeltük a himnuszt.

  A második programként Ady Endre szülőházát, és emlékházát látogattuk meg Érdminszenten, vagy ahogy a helyiek is hívják Ady falván. Ott a költő életéről, munkásságáról volt szó. A múzeumban ebédlő, hálószoba, és Ady verseit állították ki, és a TV-ben felolvasva hallhattuk is ezeket a verseket.

  Következő programunk Nagykárolyban található kastélyt néztük meg. Mielőtt beléptük volna, zacskót kellett húzni a cipőnkre, hogy megóvjuk az állapotokat. Láttunk itt korabeli női hálószobát, dolgozószobát, társalgót, és kitömött állatokat, amit afrikában vadásztak le. A leglátványosabb, legmegdöbbentőbb egy elefánt fej volt.

  Ezután Kaplonyba mentünk át egy templomba, ahol egy Ferences "testvér" tartott előadást. Majd lementünk a Károlyi-mauzóleumba, ahol Károly Gróf és hozzátartozik sírját néztük meg. A feleségek szíveit bebalzsamozva kis urnába tették a három részes koporsók tetejére.

Végül Ottományba mentünk, hogy megnézzük, milyen volt az élet Érmelléken mocsarak lecsapolása után. Láttunk régi csónakot, fonószerkezetet, nádból készült székeket. A legérdekesebb számomra a vizes pince volt. A múzeum melletti boltnál álltunk, amikor egy bácsi kérdéseket tett föl különböző híres magyar emberek (Ady, Kölcsey, Dankó Pista)  szülőhelyéről egyik társunknak, Adriánnak. Mivel ezeken a helyeken jártunk az nap, így mindre tudott válaszolni. Jutalma egy üdítő volt. A tanárok mondták is neki, hogy gyorsan kamatoztatta a megszerzett tudását. 

  Mindezek után ismét visszamentünk a "testvér iskolába". Zenés játékban vettünk részt, és elmondták, hogy ők hogy élik meg a magyarságukat. Közösen elénekeltük az Ismerős arcok együttestől a Nélküled című számot, ami az összetartozásról szól. Nagyon megható volt. Mindannyian észrevettük, hogy az iskola nagyon tiszta, és rendes volt. Vigyáztak rá a diákok, mintha az övék lett volna. Nem volt telefirkálva stb.... Búcsúzásként kaptunk három különböző romániai édességet ajándékba.  

  Estére elfáradva érkeztünk a szállásra vacsorázni. A vacsora babgulyás volt csülökkel, kenyeret, fánkot, majd szabadfoglalkozás volt 23-ig, amit mi persze kicsit meghosszabbítottunk, hiszen nagyon jó kis csapat gyűlt össze.