Otthonról haza - margittai diákok Pécsett

"Tudtuk, hogy gyönyörű városba fogunk érkezni"

A margittai Horváth János Elméleti Líceum tanulói március 18. és 22. között tanulmányi kiránduláson vettek részt a Határtalanul! program keretében. A szinte egy éves szervezés és készülődés után nagy várakozással indultunk el a közel egy hetes kirándulásra

Bordás Mária, a kirándulás szervezője

Sokunk még soha nem járt Pécsett, tudtuk azonban, hogy gyönyörű városba fogunk érkezni. Kedves vendéglátóinkkal, a pécsi Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskola tanáraival és tanulóival Facebookon korábban már felvettük a kapcsolatot, így természetes, hogy nagyon vártuk a személyes találkozást is. Nem csalódtunk: házigazdáink nagy szeretettel, általuk sütött friss pogácsával, jókedvűen vártak bennünket és vezettek végig iskolájukon. Érdekes előadást hallgathattunk meg Baranya megye és Pécs érdekességeiről. Ekkor esett szó a pécsi havihegyi mandulafáról is, amely másnap megkapta az Európa legszebb fája címet. A pécsi havihegyi mandulafa, mely Janus Pannonius püspök 1466-ban, egy mandulafáról írt verse óta az örök megújulás és a műveltség szimbóluma is, számunkra sem közömbös, és nemcsak azért, mert tananyagként ismerjük ezt a verset, hanem azért is, mert Janus Pannonius a mi szűkebb környezetünkhöz, Nagyváradhoz is legalább annyira kötődik, mint Pécshez. A másnapi találkozás reményében búcsúztunk el vendéglátóinktól és foglaltuk el szállásunkat a mindannyiunk tetszését elnyerő Szinbád panzióban. Az érkezésünk utáni második napon Pécs szépségeivel ismerkedtünk meg. Turisztika szakos zsolnaysok vezettek bennünket kedves tanárnőjükkel együtt és tartottak érdekes ismertetést a város nevezetességeiről. A Ferencesek utcáján, a Jókai téren át érkeztünk meg a gyönyörű Széchenyi térre. Meglátogattuk a ma keresztyén templomként működő, egykori Gázi Kaszim pasa dzsámiját, majd ellátogattunk az Unesco Világörökség részét képező római kori ókeresztyén sírkamrákba is. A Dóm téren álló neoromán stílusú impozáns Bazilika sem maradhatott ki a látnivalók sorából. Később a margittai és a pécsi diákok vegyes csoportokra osztva játékos feladatokon keresztül a város más nevezetességeit is felfedezhették.

Aki azt gondolná, hogy a fentiek felsorolásával véget értek a második nap eseményei, téved. Pécs látnivalóinak megtekintése után Pécsváradra indultunk. Kedves hölgy ismertetett meg bennünket a "vár", valójában egy erődített hajdani bencés monostor történetével, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Figyelmesen követtük a hölgyet és hallgattuk az érdekes históriát, amikor is váratlanul katartikus élményben volt részünk. Egyikőnk sem számított ugyanis arra, hogy egy ajtón belépve rögtön visszaléphetünk a 10. századba. Az ajtó mögötti templom ugyanis épp ebből a századból maradt fenn. Jómagam leghátul állva csak a csodálkozó kiáltásokra lettem figyelmes. Fantasztikus élmény volt. Lelki szemeimmel láttam az egykori, napi hétszeri imára bevonuló szerzeteseket, sőt, valahol még a későbbi II. Béla néven uralkodó Vak Bélát is látni véltem gyermekként az ódon falak között. Hogy lelkesedésemmel nem voltam egyedül, bizonyítják egyik diákunk alábbi sorai is: "Pécsvárad. Regehangulat, lélekfeltöltő közeg, meg egy jó nagy kanálnyi kedvmeghozó. Egyszóval Pécsvárad. Diáklelket nehéz lekötni, tartja a le nem jegyzett, tanárok közt nagy népszerűségnek örvendő szállóige. A jég megtört, a szállóige jó messzire repült, mikor csipetcsapatunk bemasírozott a pécsváradi monostorba. Az arcunkat csípő szél elől a monostor száz mesét őrző falai közé bújtunk. Gyermekek lévén a legegyszerűbb móka kötött le minket: a nasira szánt aprópénzünket bedobigáltuk egy fénykorában víztartályként funkcionáló gödörbe, elmormolva egy-egy kívánságot. Miután kiszórakoztuk magunkat a pénzünk eme módon való elköltésével, szemünket egy új hely csillogtatta meg: egy eredeti állapotban megmaradt, ma is templomként működő hely. Az ódon, kopott falak mintha nosztalgiázva mosolyogtak volna, a régmúlt idők emlékei találkoztak a fiatalokkal. Csodás kombináció. A monostor után sétára indultunk a monostor udvarán, belefeledkezve a virágzó fák látványába. A buszra mosolyogva, szélkicsípett arccal, meg persze pár szuvenírrel léptünk fel." (Nóti Arianna, IX. osztályos tanuló)

Örök példa

"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövétneket." Garay János fenti sorait bátran választhatjuk a harmadik nap, de talán az egész kirándulás mottójául, hisz valójában az egész kiránduláson őseink nyomában jártunk dicső vagy épp vérzivataros századokon át. Szigetváron maga a várkapitány fogadott bennünket. Mivel is fogadhatott volna mással, mint idézetekkel a Szigeti veszedelemből. (Fent említett mű kissé mumusnak számít nálunk, hisz szinte nincs olyan év, mikor az érettségin ne fordulna elő vizsgatételként.) A várkapitány urat hallgatva viszont nagyon is rokonszenvessé vált ez az irodalmi alkotás. Az ő és munkatársa lelkes előadásában megelevenedtek előttünk az eposz valódi történelmi szereplői: hős Zrínyi Miklós és katonái, akik életüket áldozták Szigetvár 1566-os ostromakor. Hősiességükre, áldozatukra, hazaszeretetükre mély tisztelettel emlékeztünk. Örök példák ők számunkra. Szerda délutánja a pécsi Zsolnay negyedben telt, ahol bővebben is megismerkedtünk a Zsolnay család valamint a világhírű kerámiagyár történetével. Ámulattal tekintettük meg a Zsolnay Aranykora című kiállítást. Csütörtök reggel búcsút vettünk a Szinbád panziótól és Pécstől, majd Siklósra utaztunk. Először a vár nagysága, majd a nagyszerű idegenvezetés varázsolt el mindnyájunkat. Idegenvezetőnk, egy fiatal hölgy, nagy szeretettel fogadott bennünket, és úgy invitált be minket a várba, mintha saját otthonunkba érkeztünk volna. Olyan szívhez szólóan mutatta be a vár és hajdani lakóinak, a Garaiak, Perényiek, Batthányi Kázmér és a Benyovszkyak történetét, hogy csak könnyezve lehetett végighallgatni. Megtelt a szívünk hálával és örömmel, boldogan barangoltuk be a vár minden zegét-zugát. Kicsit megkésve érkeztünk meg Malkocs bej dzsámijához, ahol átismételtük az előző napokon a dzsámikról tanultakat. Érdekesek voltak a berendezési tárgyak, az épület története, valamint az is, hogy egy ma is használatban lévő imahelyről van szó.

"Sok élménnyel, kellemes napok emlékével indultunk haza"

Irány Budapest

Csütörtök délután a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen folytattuk történelmi zarándoklatunkat. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata vélt helyszínén, régészeti feltárásokat követően, 1976-ban nyílt meg a Mohácsi Történelmi Emlékhely. A park területe 1700 katona végső nyughelye. A tömegsírok között II. Lajos király, Szulejmán szultán, Tomori Pál, Kanizsai Dorottya és sok-sok névtelen vitéz fából kifaragott szobrait láthattuk. A fegyvereket, lovakat megidéző sírjelek sokasága eleven mozgást teremt a csendes sírkertben. Varga György balladaszerű vezetésében megismertük a különböző sírjelek jelentését. Kirajzolódott előttünk az a régi, tragikus kimenetelű augusztus 29-i nap, ami annyi szenvedést hozott szegény népünknek. Megilletődve, a helyhez illő csendben jártuk végig a kertet és érkeztünk meg a kis lélekharanghoz, amelyet megkondíthattunk hősi harcban elesett elődeink emlékére. Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklése után meghatódva hagytuk el az emlékhelyet és indultunk Budapestre. Kirándulásunk utolsó napján, pénteken már Budapesten ébredtünk.. Ellátogattunk a Szépművészeti Múzeumba. Sajnálatunkra a Román csarnok épp zárva volt, így azt nem láthattuk, viszont sok ismerettel gazdagodtunk az egyiptomi és az antik kiállításon, illetve a képtárban. Maradt időnk egy városligeti sétára is. Sok élménnyel, kellemes napok emlékével indultunk haza, Margittára. Illesse köszönet a program szervezőit és vendéglátó iskolánk, a Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskola diákjait és tanárait.

Az eredeti cikk elérhető az alábbi linken: 

https://www.biharinaplo.ro/helyi/2019/04/03/otthonrol-haza-margittai-diakok-pecsett.biharinaplo?fbclid=IwAR2dugcTBqnn83QbnRIXRkumg8vZ9rVfm6Ryzj9s4CyYNb759_nhzHuTubI